keresőszavak #7

két évig írtam ezt a posztot, nem kell ezen kiakadni, jó munkához idő kell. rendszeres olvasók tudják, hogy szart nem adok ki a kezeim közül, de azért az elvárásokat ne helyezzük túl magasra ezzel a poszttal szemben sem, mert valószínűleg alulról fogja leütni a lécet. nincs mély elemzés meg életbölcsességek, csak a jól bevált keresőszavak, amivel az emberek az oldalamra találtak.

zambo jimmy dark – az élet nem úgy működik, ahogy a tinimagazinokban leírják: nincsenek előre megírt forgatókönyvek, hanem csak sodor magával az ár és a megfelelési kényszer. de mit tegyen egy lázadó pubertás, aki a vámpíros filmeken felbuzdulva kecskeáldozós goth társaságba keveredett, ám my kemiköl romance dalok helyett a klasszikus slágereket szereti? egy végső, elkeseredett kísérletet tesz életminőségének javítására: talán zámbó jimmynek van egy elfeledett korszaka, amelyről a média még nem tudósított. talán a “még élni akarok” felkiáltás a dala végén egy neoliberális vámpír utolsó jajveszékelése a süllyedő világrendben? talán jimmy nem is véletlenül lett öngyilkos, hanem önszántából vetett véget életének, hogy megmutassa a gothoknak hogyan is kell ezt rendesen csinálni. reméljük megtalálod a számításod és önmagad barátom, hamarosan véget érnek a szörnyűséges évek.

szobis filmek – renáta éjszakára zombis filmet szeretett volna nézni, így hamar rákeresett a google-ben. keresését siker koronázta.

önkielégités ahh – “halkan gyerekek, gyertek közelebb. ha jól megfigyelitek a rácson túl láthattok egy fejlődésben levő kamaszt, aki éppen most fedezi fel a testét. ssh, halkabban, el ne riasszátok. ah, ma még csak önkielégítés holnap már mexikói kakapornó. haha, nem-nem, nem könnyezek, csak tudjátok, a nosztalgia belőlem is előhozza az érzéseket. nézzetek csak oda, milyen kecsesen rángatózik, kati ne sírj ez a természet csodája, sh-sh, nézd, nézd ahogy folyik a nyála. Fenséges.

sunyi fingok – végre valaki, aki nem csak “bóklászik” az interneten, hogy az időt elüsse, hanem lényegretörő és tartalmas dolgokat kutat a végtelen világhálón. üdvözöllek barátom, a témában szakértőnek tartom magam, bátran keress fel tanácsokért, hiszen ezt a dolgot nem lehet félvállról venni.

szégyentelen.

mióta nem írtam már ide, te jóég. ez mondjuk nem jelenti azt, hogy nem néztem fel kétnaponta, hogy hátha véletlenül van már annyira okos a wordpress, hogy random szavakból összedob valami félig érthető posztot (mint ahogy én szoktam), de mindig csalódva távoztam.

viszont most így hajnali kettőkor melóban üldögélve mintha egy múzsa csókolt volna meg és böfögte volna bele a fülembe gyengéden, hogy “írjá’ már a blogodra te büdös görény”. és hallgattam rá.

arról mondjuk nem szólt, hogy miről is írjak, úgyhogy ez csak egy ilyen bejelentkezés volt, hogy ugyan még tényleg élek, és a hónapban több éjszakai műszakom is lesz, így akár még posztok is születhetnek, megnézem mikre kerestek a blogon, olvassa ezt-e még valaki, ilyenek. ha jól látom az elmúlt héten 4 ember olvasta összesen. bocsánat mindegyikőjüktől így utólag is (vagy bocsánat attól az egytől, négyszer).

annyit még a jelenlegi állapotról, hogy egyedül ülök egy kb. 200 négyzetméteres irodatérben, és amellett hogy megöltem 86 legyet, a mellettem levő redőny magától felhúzódott, és nem merek kinézni az ablakon, nehogy szlendermen álljon ott (vagy tudja már a fene ki a menő manapság). szlendermen ha látod amit írok a képernyőn, kérlek menj el az ablakból, mert a kaka már így is félig barnára festette a gatyámat. köszipusza.

akor gyer.

mindenki ismeri azt a facebookon terjengő ultraszar történetet, hogy

“micsinálnál, ó ferenc, ha elhagynálak? visszamennék az exemhez, ó karolina. ó ferenc, egyél szart. ó karolina, te szellemi fogyatékos hiszen te lennél akkor az exem és hozzád mennék vissza, de nem várom el a sminktől aprómajomszarnyira zsugorodott agyadtól, hogy megértsd“.

na most ez ugye nagyon megható tényleg, de az ilyen történeteket kitalálókat vasvillára tűzve a város szélén kéne mutogatni és paradicsommal dobálni. és amikor azt hiszed, hogy nincs lejjebb, akkor jönnek a 23 lájkos, 10 évesek által irányított facebook page-ek, ahol a lányok KOPIRÁJT elkerülése érdekében átírják a saját verziójukra. mint mondjuk így:

“kicsim te vagy az exem” ?! most ha eltekintünk attól, hogy valószínű a kutyája ráfosott a billentyűzetre, és azért lett ilyen a helyesírás, ez a “csattanó” a végén ez valami zseniális: “drágám mit csinálnál ha szakítanánk. kussolj, most már csak az exem vagy.”

a fentieket olvasva még is azt gondolná az ember, ennél rosszabb történet vagy idézet nincs is, de van itt oridzsinöl kontent is, mielőtt valaki lopással vádolná a (most már két) hölgyet:

figyeljünk oda, hogy sokszor ne olvassuk el ezeket, mert az intelligencia szintünk negatív irányba tolódása a célja ezen írásoknak. persze kell a marketing is:

nem egyedi példa ez azért, túl sok ilyennel találkozni manapság, az internet pedig lehetőséget ad arra, hogy belelássunk egy önmagát kereső, helyette azonban csak egy kliségyűjteményt találó serdülő tizenéves életébe és lelkivilágba. JÉZUS KRISZTUS GYERE VISSZA MINÉL HAMARABB!!!!!4 aki azonban úgy érzi mégis megtalálta önmagát az oldal üzenetében, annak van egy örömhírem:

keresőszavak #6

“ó igen, a hosszú szünet után végre egy újabb magas színvonalú poszt” – kiált fel az a 12 ember, aki véletlenül rákattint a blogomra, majd szomorúan konstatálja, hogy egy újabb fantasztikus, keresőszavas poszttal húzom az időt, amíg valami értelmes nem jut eszembe. na de azért jó ez is néha.

“zsedis filmek” – PISTA, KERESS MÁN’ A NETEN VALAMI JÓ KIS KARDOLÓS FILMET, AMIBEN ÍGY ORDÍT A NAGY KUTYA, MEG A’ ELEMLÁMPÁVAL DZSUDÓZNAK, AZ A ZSEDIS FILM TOD’, HOGYNETUDNÁD.

“zombis filmek?:d” – örökkéegyedül jenő szmájlit írt a gógölbe, azt hivvén’, hogy majd barátokra lel. rohadj meg jenő, nem kapsz zombis filmet.

“rohadjon meg a radics gigi” – így is lehet véleményt nyilvánítani persze és még mélységesen egyet is tudok érteni a kedves olvasóval.

“karacsonislagerzambogimivel” – ez így egybe, zambogimi meg karacsonislager, “rakjon szpészt a náza anyád sírjára hülye internet”  felkiáltással győzött az ÉSZ, és talált.

“fingás magadtól” – szinte látni azt a lelki mélységet, amikor valakinek az eszébe ötlött, hogy “márpedig én magamtól fogok fingani”. majd szinte remegő kézzel pötyögte be egyesével a betűket: fingás… MAGADTÓL… enter. túl szép.

ez a 99. posztom egyébként, lesz századik is, ami ugyanolyan lesz, mint az eddigi 99, ez lesz benne a meglepetés.

hangosabban.

végre megtanultuk mit jelent szabadnak lenni.
megtanultuk hogy kell istent a saját életünkre ráilleszteni,
pontosan úgy, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk semmiért, amit teszünk.
megtanultuk isten arcát a sajátunkévá formálni.
végre megtanultuk istent imádni
végre megtanultuk magunkat imádni.

“és te: miért nem az én istenem imádod?
az én istenem bölcs, és megbocsát mindent.
szeret engem, és talán majd téged is fog.
az én istenem látható és tapintható, nézd meg
itt van a tükörben.

csak ezt a csalódott hangot itt belül hallgattatná már el.”

közel a börtönhöz.

szinte a tarkómon éreztem a börtön forró lehelletét (na meg a néger cellatársamét). a blogom megkapta az első igazi fenyegetését:

nem kell megijedni, akármennyire is hivatalosnak tűnik a sok felkiáltójel, és az értelmetlen szószerkezetek, ez csak egy régebbi blogbejegyzésem alanya, aki túl sok rambókekszet reggelizett. persze ezt nem tudhattam (HOGYAN IS TUDHATTAM VOLNA?!), így telt múlt az idő és miközben a kirendelt ügyvédek telefonszámait nézegettem izzadtsággal tele, érkezett a megmentő üzenet.

a személységjogok (sic!) miatt kisatíroztam a nevet, de véletlenül ITT elolvasható a blogbejegyzés névvel együtt, amit 7 (!!) évvel ezelőtt írtam, 16 évesen. 16! a blogbejegyzés minden szavát tartom. peti jó gyerek, de ezt csinálja. ezt.

miért nincs több poszt?

“miért nincs több poszt a blogodon?” – sokan teszik fel nekem ezt a kérdést, legalábbis párszor már megkérdezték. ha más nem, egyszer biztos kérdezték, mégha nem is tőlem. és nem is kérdés volt.

mindenesetre ha egyszer valaki megkérdezné, akkor azt válaszolnám, hogy addig nem teszek ki semmit ide, amíg tökéletesnek nem érzem és ez hosszú folyamat. a tökéletes alatt azt értem, hogy amíg egy mondatba bele lehet préselni egy szarós vagy fingós viccet, addig nem érzem befejezettnek

a másik fontos tényező, hogy van életem. napi több órát kell ülnöm a számítógép előtt és kattintanom haszontalan linkekre macskákról, nem tudok időt szakítani a kevésbé fontos dolgokra, mint a blogírás. meg egyébként is, ki ír még blogot? túlságosan 2010 az egész.

de hogy a wordpress alkotóinak is legyen munkájuk, meg hát az imidzsembe is belefér, ezért néha kiteszek pár gondolatot, hogy az a napi 4-5 ember, aki véletlenül rákeres a fingó felhőkre és hihetetlen nagy szerencséjére rátalál az internet legmélyebb blogjára, frusztráltan és boldogtalanul folytathassa a napját. szóval a lényeg (hogy tapadjon a bélyeg – szólalt meg 1985-ből a humoros fiatalember, majd abban a pillanatban agyon is verték): köszi mindenkinek.

10 évesen írtam egy novellát (tényleg), amiben az első oldalon megdöglött egy farmer egyetlen lova, ezért kiment egy lóversenyre fogadni, feltette az összes pénzét egy olyan lóra, ami az első kanyarban nekivágódott a falnak és az is megdöglött. a farmer hazament és megverte a család összes tagját. olyan tragédiát akartam írni, hogy aki elolvassa, az érezze a világ súlyát a vállain. anyám még büszkélkedett is a munkatársainak, hogy a fia novellát írt, aztán nem győzött bocsánatot kérni mind a 6 milliárd embertől, amikor elolvasta. ja igen, a lovakat se nagyon csíptem akkoriban.

ezt csak azért szúrtam ide, hogy érezze mindenki, az írói karrierem, már az elején el volt rendelve. szóval ha nem érezném azt, hogy hivatásos írónak lenni egy óriási nagy lutri, akkor szívesen csinálnám. ez volt az összefoglaló mondat a végén, aminek semmi köze nem volt az egész poszthoz. szép volt balázs.

idézetek a nyárról.

– na, én azért mégiscsak jól érzem magam (édesapám, balaton, 3 sör után)
– vajon ez a macska is ugyanolyan vicces lesz a videóban, mint az előző háromezer? (én, az elmúlt 3 hónapban)
– vajon ez a sör ugyanolyan finom lesz, mint az előző három? (sok férfi körülöttem, az elmúlt 3 hónapban)
– ha ezt a drótot megmozgatom biztos megjavul az lcd kijelzőm (bobi, három héttel a 60 ezres szervíz számla előtt)
– mekkora jeget és milyen erővel kellene a nap felé hajítanom, hogy végre pár fokot hűljön a levegő? (mindenki, a nyár közepén)
– milyen nap van ma? (minden nyári szüneten lévő diák)
– bárcsak valami értelmes dologról tudnék írni blogot. (én, 5 perccel ezelőtt)

“ők” vagyok.

mindannyian hibákat akarunk elkövetni, amelyekből tanulhatunk. megbánni mindent és megélni a holnapot, megragadva minden lehetőségét, hogy később ne hangos sóhajokkal kelljen visszaemlékeznünk a számtalan elszalasztott pillanatra. ha már meghalni nem lehet méltósággal, élni sem akarunk úgy. szeretni akarunk, felszínesen vagy mélyen. érzéseket akarunk, amelyek törnek, falakat és minket. látni és tapintani akarunk, ordítani és nyögni. fényt akarunk, amely elvakít és fényt, amely árnyékot vet.

én nyugalmat akarok. pénzre cserélhető hitet. bizalmat eljátszani, csalódást kelteni és a segítő kezekbe köpni. távolról nézelődni és ítélve lenni. egy hiba nélküli életet akarok, elszalasztani minden pillanatot, hogy mély, könnyekbe forduló sóhajokkal léphessek az új napba, amíg azok végül elfogynak. veszíteni akarok és lerombolni mindent, amit eddig építettem. ő akarok lenni és őt akarom. szánalmas akarok lenni, akit senki se sajnál.

a fáradtságtól újra térdre rogyok és lélek nélkül fohászkodok. lépni akarok.

napi betevő.

az a megtiszteltetés ért, hogy kristóf barátomnak egy kádba fingó iguanáról én jutottam eszébe, és megosztotta velem ezt facebookon. úgy érezte a blogra való kontent, amelyet nem tudom, hogy bókként avagy sem értékeljek, mindenesetre fakkdöpolisz és két videós posztot rakok ki egymás után. mert az ilyenek megérdemlik, mégha 9gag 90%-át alkotó brazil és magyar emberek mind látták is.