esti vidámság.

June 12, 2012

zenészeknek naponta egyszer megnézni, és elemezni.

internet nélkül.

May 19, 2012

hajónapló 2012. 05. 18.

23:00 – 5 perce villog az adsl led a routeren, azóta nincs internetem. elvonási tünetek egyelőre nem jelentkeztek, türelmesen várjuk, hogy stabil állapotba kerüljenek a dolgok.

23:10 – 36-odik próbálkozásra sem volt sikeres, a “kihúzom a dugót, bedugom a dugót” fedőnév alatt futó titkos projekt. az állapotom gyengül, egy csomag maoam várja a végső pusztulását.

23:15 – a led villogása olybá’ tűnik, mintha sos jeleket adna le a routerem. talán így próbál jelezni az internet, hogy veszélyben van, és szeretne újra velem lenni? kezdek aggódni.

23:22 – a szívem dobbanása szinkronba került a led villódzásával, így a pulzusom jelenleg 200 körül van. a maoamok szakrális szertartás keretében elpusztultak, a dühömet a megasztár nyomorékjain töltöm ki hangos “szurkolások” közepette.

23:30 – meglepően tapasztalom, hogy mindjárt éjfél, kint pedig csicseregnek a madarak. ja nem, csak a hónaljammal fingva kezdtem el beethoven szimfóniákat feldolgozni. nem mondanám sokrétűnek, de enyhén progresszív a dolog.

23:36 – jelenleg a böngészőm előzményeit tanulmányozva nosztalgiázom. óh, mintha csak ma történt volna ez az egész. szinte tisztán emlékszem, amikor egy háromnegyed órája megnéztem a facebookot, hogy nevessek a buta embereken. óvatosan letörlöm a könnycseppet a szemem alól.

23:46 – radics gigi úgy nevet, mint egy ló, akinek kockacukrot dugtak a seggébe. biztos ő lopta el az internetem. most pedig bejutott a megasztár döntőjébe és boldog. ki ne lenne boldog internettel a birtokában.

23:50 – a másik döntőbe jutott pedig… a másik lány. a nevét nem tudom, de az egyénisége örökké bennünk él… ja nem, eddig.

23:52 – megágyaztam, és felkészültem, hogy ma is álomba sírom magam. ma nem azokat fogom sajnálni, akik nem ismerhetnek, ez a fájdalom sírása lesz. rip internet (krisztus előtt 300 – 2012)

23:53 – hangosan imádkozok, hiszen ennél jobb időpontot nem tudnék az apokalipszis számára.

23:55 – a megasztárban elkezdték énekelni a búcsúdalt. egy nemes gesztus. megjelent tejkaramella is, most ő énekel. kicsit túlzásnak érzem, de köszönöm nekik az együttérzést. kivéve radics giginek. ő rohadjon meg.

09:00 – visszajött az internet, átértékeltem az életem, megpróbálom nem elfecsérelni a maradék időt a földön…

höhö, hülye macska.

 

mivel androidom van, ezért megpróbáltam a lehető legtöbb dolgot a google-szolgáltatásokkal megoldani, mivel a “mindent-mindennel” szinkronizáció így a legkönnyebb számomra. eközben jöttem rá, hogy mennyi minden hülyeségre gondolt a google, ami tényleg hasznos, és az egyszeri felhasználó nem biztos hogy valaha is felfigyelt rá. úgyhogy csokorba szedtem mi az amit én használok, teljes elégedettséggel.  Read the rest of this entry »

keresőszavak #5.

April 7, 2012

ez a “rovat” a megmentő, amikor már semmi, de semmi nem jut eszembe, szóval itt egy újabb adag keresőszó, amivel növelte a kicsiny blogom látogatottságát:

rámjött a fosás fingás” – erre nincsen gyógymód barátom, előfordul az ilyen mindenkivel.

hangosan fingok éjszaka” – gondolj rá úgy, mint egy kicsit hangos gázkazánra, és élvezd.

álmomban bélsárt” – egyszerűen nem merek belegondolni milyen szó következett volna ezután. nem merek.

síráshoz túl kemény vagyok” – 11 éves kovácspisti beütötte a lábujját a székbe, és fél óra földönftrengés és jajgatás után jött rákeresni, létezik-e még egy ilyen kőkemény állat széles e világon.

a szívem mélyén egy kicsit büszke vagyok az olvasótáboromra, ezért éri meg csinálni ezt az egészet.

mi történt márciusban?

March 29, 2012

stratégiai menedzsment előadásom: “és ez a vízió meg a misszió, és ez a következő dia, na mi ez itt, hát ezt itt felolvasom, mert gőzöm nincs ez itt mi, na tessék várni tanárúr, na ezt ki rakta ide, ja hogy ez az enyém, na most akkor befejezném az előadásom ki értette, senki sem, nem baj, tökéletes a kettes tanárúr.

kontrolling előadásom után miszter kontrolling szavai: “a három fiatalember közül az utolsó miatt adom meg maguknak az ötöst” (ez én vagyok, nem kell taps)

ismeretalapú technológiák utáni párbeszéd: “– de ez most hogy kapcsolódott az anyaghoz?
– mitetszik hát én ezt az anyagot kaptam feldolgozásra.
– hát de ebben semmi logikai rész nem volt
– nem volt az, ahogy tetszik mondani.
– pedig az kellett volna.
– pedig tanárnő jegyzetéből készültem.
– no jó lesz az kettesnek is.” 

voltam rebeséknél is, ahol nem hittem a csipszes zacskón lévő figyelmeztetésnek, amikor azt írták hogy ez inferno erősségű csípős csipsz, és még egy ábra is volt, hogy: hot -> very hot -> inferno, én meg marokkal betoltam egy adagot, azóta mind én, mind a wc csecsemőként zokogunk ha rámjön a toalettkedhetnék.

újra üres frázisokká alacsonyított vallomással jövök hozzád:
sosem voltak szebb napok, csak kevésbé sötétek.
minden vágy és álom, melyet buzgón toltam el magamtól,
vádlón nézi, ahogy homokba rajzolt vércseppekkel bizonyítom,
hogy az élet már megint velem kegyetlen.

és mégis, ha minden érzésemet egy szóval ki tudnám fejezni,
talán az lenne a világ legértéktelenebb szava.
mert míg a kezeimet imára kulcsolva járok a világban,
addig a szekrényben azokat a szerszámokat rejtegetem,
amellyel a keresztet építettem.

de tudd, hogy sose…

 

bárcsak tudnád.

blog. #2

February 27, 2012

életünk egyik legfeszültebb és legjobb élményén vagyunk túl a bandával, hiszen először léptünk fel ennyi ember előtt, és annyira bennünk volt a bizonyítani akarás, hogy szinte már görcsössé vált az egész. ám a vírusos, lázas fertőzés sem fogott vissza senkit attól, hogy 300, főként keresztény fiatalnak megmutassuk magunkat. szó szerint magunkat

készültünk arra, hogy sokan ki fognak menni a teremből és akármennyire is felkészítettük magunkat, mégsem volt jó érzés látni távozni azt a maroknyi embert rögtön a kezdés után. viszont amit a többiektől kaptunk, azt nehéz szavakkal leírni, hiszen amikor az intrónk alatt az első sorban felsorakozott 20 ember, ismerősök és ismeretlenek, emellett még jónéhányan a közönségből is tapsoltak és ordítottak, akkor az összes súly lehullott a vállunkról és csak adtuk, ami jött. legszívesebben leugrottam volna a színpadról és mindenkit végigöleltem volna.

egyre jobban úgy érzem, hogy megtaláltuk a helyünket, hiszen nem tudom melyik gyülekezet vállalta volna magára azt a terhet, hogy egy országos konferencián egy ilyen dolgot bevállal, mi pedig nem lehetünk elég hálásak. a debreceni szabkereseknek, a barátoknak, a háttérben meghúzódó szimpatizálóknak, de legfőképp istennek. 

utóbbi hetek.

January 15, 2012

úgy érzem most egy kicsit írok olyan blogjellegű valamit is, mert már nem tudok olyan mélyenszántó gondolatokat megfogalmazni, mint a fingás és a kapcsolat szintjei, úgyhogy leírom mi történt velem az elmúlt hetekben.

pre-államvizsga: napi három tétel megtanulása mellett arra maradt időm, hogy a bepállott seggemet néha kitegyem az ablakba, hogy a hűvös őszi szél a bennragadt denevéreket kifújja.
pozitívumok: – a heti két fürdés, több mint elegendőnek bizonyult
– éhség esetén a hónaljszőrömben elveszett ételmaradékok segítettek, hogy ne kelljen felállnom az asztaltól
negatívumok: – szocializáció teljes hiánya, új legjobb barátom a szobámban két éve megdöglött molylepke lett
– a nem lineáris egyenletrendszerek Banach-féle fixpont iterációja hatvannegyedjére sem tűnt sokkal érthetőbbnek, mint elsőre
– a hisztérikus sírás és depresszió, illetve barátságos öngyilkossági kísérletek

államvizsga: a “mosmáleszarom” érzés adott egy kellemes bájat annak a napnak, így a kiizzadott négyes államvizsga igazi gyönyört okozott. a “ki jön elsőnek?” kérdés második betűjénél én már bent vetkőztem és húztam a tételt, “én nem fogok kint fosni” alapon.
pozitívumok: – megvan!
negatívumok: – bélrendszer nem túl szabályos működése vizsga előtt

poszt-államvizsga: a világ színt kapott, a mennyből az angyal dallamai sosem csengtek szebben, ahogy felszabadultan, vizsgamentesen daloltam a 80 centis mamutfenyőnk mellett, a kárpitkiller csillagszórók fénykardként használata közben. társasjátékos és pingpongos új év, utána egy REMEKÜL sikerült (értsd: szarul) MsC felvételi, jelenleg pedig pihenés folyik.
pozitívumok: – nem sírom álomba magam minden éjjel
– ha kedvem tartja, felállhatok a számítógép elől (persze nem tartja)
negatívumok: – az msc felvételi vizsgámat egy zöldszemes ostoros is jobban megírta volna.

destoration.

December 28, 2011

sok-sok hónapnyi küzdelem, és felvétel, és javítgatás, és “ez nem jó ide”, “miezitt?”, “nemalszok, csinálom ezt a szart” után végre megjelent a restoration című ep-nk (amit itt teljesen meg lehet hallgatni). visszanézve minden egyes másodpercért megérte, mert végre olyan valami, amit ha öten is csináltunk, mindegyikünk magáénak tud érezni, hiszen beleadta egy részét, legyen az szöveg, dallam, ütem, érzés. ezeken túllépve azonban mégis többet tud adni nekem személy szerint, hiszen úgy írja le az elmúlt éveimet, és az egész mostani érzéseimet, ahogy szavakkal azt nem igazán tudnám. hogy mégis mi rejlik az egész lemez koncepciója mögött, azt a tovább után lehet olvasni annak, akit érdekel… Read the rest of this entry »

egy cím.

November 26, 2011

annyira kreatív vagyok, hogy még a posztnak se jutott eszembe cím, szóval semmi értelmeset nem tudok egyelőre ide írni. jelenleg a vizsgákra készülök nagy erőkkel, napi 14 órában, ha pedig nem, akkor épp a lemezzel foglalatoskodok, ami nemsokára elérhető lesz a facebookunkon, és akkor majd egy részletesebb összefoglalót is írok arról, hogy mit akartunk/akarunk ezzel a lemezzel mondani, átadni. lesznek majd szebb és boldogabb idők a blog életében, mint a mostani, ígérem!