“olcsón megúsztam.”

March 6, 2012

újra üres frázisokká alacsonyított vallomással jövök hozzád:
sosem voltak szebb napok, csak kevésbé sötétek.
minden vágy és álom, melyet buzgón toltam el magamtól,
vádlón nézi, ahogy homokba rajzolt vércseppekkel bizonyítom,
hogy az élet már megint velem kegyetlen.

és mégis, ha minden érzésemet egy szóval ki tudnám fejezni,
talán az lenne a világ legértéktelenebb szava.
mert míg a kezeimet imára kulcsolva járok a világban,
addig a szekrényben azokat a szerszámokat rejtegetem,
amellyel a keresztet építettem.

de tudd, hogy sose…

 

bárcsak tudnád.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: