látva vágyni.

October 30, 2011

hogy én mit akarok, az már régen nem számít. letettem arról, hogy a sziklákat a talpam alatt homokká zúzzam, hiszen a sebek tettek azzá aki vagyok. sebek… karcolások. sosem voltam az, aki küzdeni akart. a belenyugvás embere vagyok, egy elfogadó. az idealizált boldogság elérhetetlensége adja az életemnek azt a melankóliáját, amitől a színes is szürkének tűnik. de ez így van jól, azt hiszem. csak ne fájna ennyire.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: