once again we lost.

September 24, 2011

remegő kézzel nyúlt a pohárért, és száraz ajkához emelte.
tekintete üres volt, mint az üveg, amelyből inni próbált.
egy újabb nap telt el, és újabb ráncok vésődtek homlokára,
miközben élete filmjét játszotta le újra- és újra.

az élet, amelybe belekényszerítette magát elvégezte dolgát:
a magány egyszerűsége ismerős fájdalomként szúrta mellkasát,
és a fiatal álmok már csak porlepte emlékekként kísértettek,
amíg lehajtott fejjel köhögte a szavakat: “nem ezt akartam.”

hátat fordított vágyainak, és önsajnálatba merülve kiáltott értük,
hogy gőggel telve bizonygathassa a tükrének: “megpróbáltam.”
és amíg a keserű elfogadás hamis biztonságérzetében pihent
az élet átlépett rajta.

fáradtan lép az ablakhoz, és a felhőtlen eget szemléli:
“már megint esik” – sóhajtja hangtalan,
és míg a nyár sugarai értetlenül törnek át sötét ablakán,
könnyei záporként hullanak a kiüresedett pohárba.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: