347

July 16, 2011

…és a fények kigyúlnak.

a színpad szikrázik, ahogy a karját az ég felé emeli.
haldoklik. a közönség tapsol.
tétlenül állok, ahogy a világ a vállain táncol.
de én a világot akarom.

ürességbe torkolló nevetésem zengi be a teret.
a tehetetlenség láza már a részemmé lett,
hiszen a szavak nélkül mozgó hegyek világában
ő már az enyém lenne.

“de az álmaimban velem vagy” – suttogom hangtalan,
míg az emberek egymás után vonulnak el mellettem.
egyedül fekszik a hideg kövön, szemeivel végre engem keres.
“itt vagyok érted” – folytatom.

…és a fények kialszanak.
sosem volt hidegebb az ébredés.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: