életem első blogja.

February 11, 2011

megtaláltam életem első blogját, ami még a megboldogult msn spaces-en volt csinálva, 6 éve! meg is örökítettem ott az első diszkóbamenetelemet, úgy gondoltam érdemes ide átpöttyinteni, sok szeretettel: :D

Hát elmentem. Mármint a Rióba. Rávettek. Szégyellem, de így van.

8 körül indultunk el Vargával meg Konkolyjal. Először Józsiékhoz mentünk, aki a “szarassuk be a városi parasztot” címszóval megállítgatta a liftet meg lökdöste. Azt hitte vicces. Hát neki lehet. Kívülről úgy látszott, hogy én is viccesnek találom, de nem. Féltem.

Ezután elmentünk Norbihoz, és kikkel találkoztunk? A jól ismert trióval, Dzsungel Dzsénnel, Cicussal, és azzal a harmadik lánnyal, akinek akkora egyénisége van, hogy még a nevét se bírtam megjegyezni. Puszi-puszi, erre Dzsén megvillogtatta az amúgy is fényes szellemi fölényét: “Te ugye Balázs vagy?”. Hát igen, hülye egy kicsit, Sátán körülbelül százszor kérdezte meg tőlem, és százszor mondtam neki, hogy igen, de nem baj Dzsén megbocsátok, mert tudom, hogy nem vagy te ekkora sötét paraszt jobb napokon. Norbi után Nyú Jork, aztán Kelly. Itt volt aki kicsit többet ivott, mint amennyit a szervezete képes lett volna feldolgozni, ezért elment hátra kiadni a felesleget. Kikísértem, egyszer csak csörög a telefonja. Erre szól nekem: “Balázs, csörög a telefonom, mit csináljak?” Meglepődtem, mert hát ugye ritkaságszámba megy ha valakinek csörög a telefonja, mondani akartam, hogy “vágd földhöz”, de ő maradt a jól bevált klasszikusnál, és felvette. Ezután kb. egy óráig tartott hogy lerángassuk a taxiállomásig ahol a taxis bácsi 1300-ért elvitte haza.

Ezután Rió. Konkoly felkészített, ha nem látszik a pecsét amit a kezemre nyomnak, akkor kérjem meg a nénit, hogy “Nyomd rá bazze’ hadd láccódjon teeeee”. Nyomják a pecsítet, hát persze hogy nem látszódik, Konkolyra nézek aki, elveszi a pénzt és sunnyogva bemegy. Kemények voltunk. Bennt nemsokára kaptunk egy clickert, amit a Brött Pitty vagykiatököm nyomogat a reklámba, megszámolja hány retkes ribanc lenne hajlandó lefeküdni vele. Na, mi beértük egy mosollyal vagy kacsintással is. Az este végére 77 pontom volt, bár be kell vallani, hogy ebből 45-t Móni kacsintott nekem, nemegészen fél perc alatt, volt aki már a mentőket akarta hívni, mert asszitték epilepsziás rohama van a lánynak. KKSS tánc, Csendlör dance, minden ment, aztán egy pöppet pihentünk, csak kár hogy nekem 3-ra haza kellett dzsalnom, nagyon nem akartam, és még nehezítették is a helyzetemet, mert nem akartak hazaengedni, de inkább most hazajöttem időbe, hogy a jövőbe is megbízzon bennem a kedves apuka és anyuka. Hazafelé még kacsingattam a fákra aztán nyomkodtam ezerrel a clickert, mert hát sötétbe senki se látja, hogy most visszakancsintottak-e, szóval nálam mindegyik pontnak számított, mire hazaértem már 457 klikkel a hátam mögött az éjszaka császárának éreztem magam. Aztán minél hamarabb ágyba akartam feküdni, aztán le is feküdtem, de aludni aztat nem tudtam. Há’mindegy.”

2 Responses to “életem első blogja.”

  1. zsoty27 Says:

    Balázs a dizsikirály :D


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: