… but at least we die.

August 27, 2010

nem volt már mit tenni. a nyár halkan hullt a háta mögött a porba.
a fájdalomtól megőszült hajszálait érdes ujjaival igazította.
csukva tartott szeméből a felismerés könnye csorgott.
“hát már te is elhagysz?” – suttogta a szélnek.
füllesztő csendként nehezedett rá a válasz.
“te tetted ezt!” – kiáltott elfúló hangon.
vádló szavai a saját bőrét szabdalták.
gyenge kezeivel a mellkasához nyúlt.
“dobogj!” – ordította.

észrevétlen csuklott feje a rézvörös szőnyegre. nem volt már mit tenni.

One Response to “… but at least we die.”

  1. Rebes Says:

    Megríkatsz… :_(


Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: